tréning filozófiánk

tréningek képzések

tréningek fogalmak módszerek

képzési és tréninges referenciák

tréningel kapcsolatos publikációk

gyakori kérdések tréningekkel kapcsolatban

tréningcég elérhetősége

mercure consulting ügyfél rendszer tréningekhez

nyitott események enneagram

tréning blog

tréning érdekességek

selfness tréning

mercure consulting blog
Személyes erősségek...
(2009-04-20)
Írtunk a HVG HR Plusz kiadványba
(2009-04-08)
 
 
Írtunk a HVG HR Plusz kiadványba (2009-04-08)

Idén első ízben jelenik meg a HVG új kiadványa HR Plusz néven, ami HR-vezetők, tanácsadók szolgálatára született. Ebben a kiadványban jelent meg szakmai cikkünk, amiből egy kis ízelítőt adunk.

 

 

 

Változ(tat)ások kora

 

Egyik kedvenc filmem a Változások kora. Főhőse egy zseniálisan tehetséges fiatal orvos, és története nem más, mint a változás művészi nyelven megfogalmazott definíciója. Szerepel benne minden, ami változást generál – külső-belső tényezők egyaránt. Politika, járvány, karrier, becsvágy, hatalomvágy, szerelem, barátság és még sorolhatnám. Főhősünk eleinte sodródik a változásokkal. Hosszú, viszontagságos utat jár be, ameddig a változások hol nyertes, hol vesztes bábjaként elér ahhoz a ponthoz, hogy átveszi saját élete fölött az irányítást, és változtatásba kezd.

Nem, nem moziba szeretnék küldeni bárkit is, csak arra az örök igazságra akarok rámutatni, hogy mindig mi döntjük el: változzunk vagy változtassunk. Kellő tapasztalással jóesetben eljutunk odáig, hogy ne csak megéljük, hanem generáljuk is a változásokat. De mi van, ha erre nincs 10-20 évünk?  Kiválthatjuk tanulással. Ehhez a tanuláshoz szeretnék egy-két gondolatot fűzni, hogy mit és hogyan érdemes tanulni ahhoz, hogy tényleg mi legyünk a nyertesei a folyamatnak.

Az új utak keresése során gyakran hiába keresünk görcsösen kapaszkodókat. Szerencsére számtalan modell létezik, melyek bármelyike adhat útmutatást. 15 év szakmai tapasztalatának fényében azonban egy komoly hiányérzetem van a legtöbb modellel és a legtöbb alkalmazási móddal kapcsolatban: kevéssé vagy egyátalán nem veszik figyelembe az emberi tényezőt. Számtalanszor tapasztaltam már, hogy tökéletesen kitalált változtatások bukdácsolva haladnak az érintettek ellenállása, vagy „jóesetben” passzivitása miatt. Vezetők panaszkodnak fejcsóválva, hogy „Egyszerűen nem értem. Értelmes emberek, látniuk kéne, hogy ezt csak így lehet csinálni”. Vagy: „Ebben a formában már nem vehetnek fel panaszokat, megváltoztattuk a rendszert.” Arra a kérdésre, hogy tényleg másképp csinálják-e az említett dolgokat, többnyire az a válasz, hogy „Nem tehetnek mást, kiment a körlevél.” Amikor még kétszer-háromszor megkérdezzük, hogy de tényleg másképp viselkednek-e az érintettek, akkor többnyire mély hallgatás a válasz, vagy egy ingerült: „Hát nem. De tényleg nem értem, hiszen feketén-fehéren tisztáztunk mindent.”

Két „apró” dolgot hagynak ilyenkor figyelmen kívül. Az egyik, hogy mi emberek nem szeretünk változni, a másik, hogy amikor mégiscsak változunk, akkor azt nagyon másként éljük meg. Javaslok egy egyszerű próbát. Gondolja végig, hogy hogyan szokta bekötni a cipőfűzőjét. Megvan? Kérem, holnaptól csinálja fordítva – vagyis ha eddig a jobboldali szálat hurkolta meg először, akkor holnaptól a baloldalival tegye ezt. Mit gondol, mi fog történni? Mindannyian át fogunk menni azon, hogy „a régi csomó is tartott, akkor meg mi a fenének kössem máshogy?”. Aztán a következő lépésben eljutunk oda, hogy „oké, kötném én másként, csak a kezeim nem akarják” vagy: „kötöm másképp, csak mutassa meg valaki, hogyan”. Aztán, ha elégszer megkötöttük az új módon, akkor szépen lassan megszokjuk vagy elfogadjuk, és minden mehet a maga útján. Hát eddig megvolnánk.

És itt jön a másik faktor, aminek a tudatosításán áll vagy bukik sok minden: a mód, ahogyan változtatunk. Leszünk, akik a „projekt” alatt sokat gondolkodunk. „Akkor járok jobban, ha a baloldali hurkot a jobb kezemmel fogom meg, mint eddig, vagy inkább az a jobb, ha tükörként csinálok mindent…?” Leszünk, akik meglehetősen dühössé válunk próbálkozás közben, és még az a fránya cipőfűző is akkor szakad el, amikor nem kéne. Leszünk, akik sokkal könnyedebben állunk hozzá, és biztosak vagyunk benne, hogy helyből gyorsabbak vagyunk az új módszerre, mint a férjünk ugyanannyi próbálkozás után. És a cipőfűző kötés még csak nem is érintett minket mélyen, sem érzelmileg, sem egzisztenciálisan.

A fentiekkel kapcsolatban több jó hírem is van. Egyrészt az, hogy nincs többmillió féle alapreakció, a másik pedig, hogy tudatosításuk és kezelésük tanulható.

 

 




 

mercure consulting kft (c) 2007