tréning filozófiánk

tréningek képzések

tréningek fogalmak módszerek

képzési és tréninges referenciák

tréningel kapcsolatos publikációk

gyakori kérdések tréningekkel kapcsolatban

tréningcég elérhetősége

mercure consulting ügyfél rendszer tréningekhez

nyitott események enneagram

tréning blog

tréning érdekességek

selfness tréning

mercure consulting publikáció
mercure consulting trénerek
mercure consulting trénerek
Bedő Márta vezető trénerMagyar Judit vezető tréner Török Zsófia vezető tréner Molnár Mónika tréner Bedő Márta vezető tréner
mercure consulting publikációk
Fedezd fel a benned rejlő gyermeket!
Fedezd fel a benned rejlő gyermeket 2.!
Önismeret
Konfliktus-management
ACTIVITY avagy a profi prezentáció
Idő-menedzsment
Fedezd fel a benned rejlő gyermeket! Láss csodát!
Magyar Judit - www.beautyeffectmagazine.com


mercure consulting publikáció Amikor megszületünk, birtokában vagyunk a csodalátás képességének, és tudjuk, hogy a lehető legjobb dolog a világon, hogy élünk. Végignézve felnőtt életünkön lassan felmerül bennünk a kérdés: hova tűnt az a csodalátó gyermek, akik valaha voltunk mindannyian? Rájövünk, hogy valamit, valamikor elvesztettünk. Nézz magadba őszintén, és újra megtalálhatod a benned rejlő csodalátó gyermeket!

Gondoljunk csak bele, mit látunk egy csecsemő szemében: bárhol születik is a világon, bármilyen körülmények között, rápillantva át tudjuk élni a létezés csodáját.

Felnőttkorunkra már általában két táborra szakadunk: néhányan úgy emlékeznek gyerekkorukra, mint valami tündérmesére, amikor szüleik féltő szeretettel vették körül őket; és vannak, akik ennek az ellenkezőjét élték meg: sorozatos megpróbáltatásokat, a felnőtteknek való kiszolgáltatottság érzését. Az igazság azonban általában a kettő között van. De belső gyermekünk sérülései hatással lehetnek arra is, ahogyan később a gyermekkorunkra visszagondolunk!

Minél többet tudunk meg arról, hogyan vesztettük el spontán csodálkozásunkat és alkotóképességünket, annál inkább meg tudjuk találni a módját, hogy visszakapjuk ezeket a tulajdonságokat. Sőt arra is képesekké válunk, hogy tegyünk valamit azért: gyermekeinket ne érje ilyen veszteség!

Nagyon sokféle jele lehet felnőttkori életünkben annak, hogy sérült a belső gyermekünk. A leggyakoribbak a következők:

Ko-dependencia

A ko-dependencia olyan állapot, amelyet az identitás, az önazonosság elvesztése jellemez. Túlságosan is függünk másoktól. Hogyan is valósulhat meg ez a mindennapokban? Kati meghallgatja barátjának munkahelyi problémáit, majd nem tud aludni, mert a másik problémája emészti. Inkább a fiú érzéseit érzi, mint a sajátját. Erikát megkérdezi férje, van-e kedve este szórakozni menni, mire ő némi habozás után igent mond. Férje megkérdezi, hova akar menni, mire ő azt válaszolja, mindegy. Erre párja elviszi egy sörözőbe, majd megnézik a "Texasi láncfűrészes" című filmet. Erika duzzog, utálja az estét, és napokra megsértődik. Nincs tisztában azzal, mit akar, és nem tudja igényeit megfogalmazni: nincs tisztában az identitásával.

Narcizmus

Minden gyereknek szüksége van arra, hogy feltétel nélkül szeressék. Az ezen igényeitől megfosztott gyermek kielégíthetetlen szeretet-, figyelem- és érzelemvággyal fertőzi meg felnőtt énjét. Ilyenkor a felnőtt
- minden kapcsolatában csalódik (hiszen egyiktől sem kapja meg a tökéletes elfogadást),
- mindig a tökéletes szeretőt keresi,
- gyakran szenvedélybeteggé válik, hogy kitöltse a tátongó űrt,
- saját gyermekét használja szeretetigénye beteljesítésére, akit úgy igyekszik nevelni, hogy szeresse, csodálja, és soha ne hagyja el őt.

Túlkontrollálás

Ha nem sikerült megtanulni bízni az életben - ez függ a szülők következetes viselkedésétől, valamint saját bizalomérzésüktől - akkor felnőttként fellép a túlellenőrzés veszélye. Nem vagyunk képesek elhinni, hogy bármi, amit más csinál, elég jó lehet. Egyesek ezt a munkában élik ki: heti 80-100 órát dolgoznak, mert úgy érzik, csak akkor készült el valami, ha ők csinálták. Mások a családjukat "viszik a sírba". Újra elmosogatják a férjük, gyermekük által már megtisztított edényeket, újrahajtogatják a ruhákat, képesek felemelni és a helyére tenni a sótartót. Összekeverik a rögeszmét a gondoskodással, az ellenőrzést a biztonsággal.

Kiélés (kifelé vagy befelé)

Ha gyermekkorunkban nem volt lehetőségünk érzelmeinket megfelelő módon kiélni, akkor felnőttként öntudatlanul arra törekszünk, hogy újra meg újra végigélhessük ezeket a szituációkat. A kifelé élés sajnos majdhogynem hétköznapinak nevezhető példája a következő: Klára brutális apa mellet nőtt fel, aki bántotta anyját, aki gyermekénél keresett érzelmi menedéket. Klára kicsi korában nem fejezhette ki megfelelően érzelmeit (félelmeit, szomorúságát). Jelenleg két sikertelen házasságon van túl, mindkettőben bántalmazta a férje, munkáját tekintve pedig szociális gondozó, olyan nőkkel foglalkozik, akiket családon belül bántalmaznak. Önkéntelenül is a régi érzelmek újraéléséről szól az élete, és mindaddig nem tud harmonikus párkapcsolatot teremteni, míg a régi sérüléseit fel nem oldja.

Mágikus hiedelmek

A gyermek gondolkodása még mágikus. A minap figyeltem egy apukát és a kislányát. Nézték, amint egy rigó leszáll mellettük és felcsipeget egy-két kenyérmorzsát. A kislány tapsolt örömében és azt kiabálta apjának: "Papa, csináld mégegyszer, csináld mégegyszer!" Úgy tudja, hogy apja, pusztán a kívánságával oda tudja a rigót teremteni, valahányszor csak akarja. Néha erre a szülők még rá is erősítenek: "Ha egyest hozol haza, anyád belebetegszik." - és a mama tényleg beteg lesz. A gyerek ilyenkor mélyen elhiszi, hogy anyja az ő egyesétől lett beteg.
Ha nem figyelünk, mágikus hiedelmeink elkísérnek felnőttként is:
Ha elhagy a szerelmem, belehalok.
Ha pénzem van, jól vagyok.
Egy darab papír (diploma) okossá tesz.
Ha várakozom (mint Csipkerózsika) eljön a herceg fehér lovon.

Logikátlan gondolkodás

Egészséges mintára van szükségünk ahhoz, hogy megtanuljuk elkülöníteni a gondolatokat az érzésektől, hogy ne gondolkodjunk az érzésekről, és ne érezzük a gondolatot. Sokan kerülnek pénzügyi kalamajkába, mert úgy vélik az, hogy vágyakoznak valamire, elegendő ok ahhoz, hogy megvásárolják. Mások a gondolataikkal kerülnek bajba. Elgondolják, hogy "mire én nyugdíjba megyek, a társadalombiztosítás már biztos nem fog nyugdíjat fizetni", és szinte pánikba esnek. Túldimenzionálják a gondolatot, és nem képesek érzékelni, hogy ez csak egy hipotézis. Ugyanezzel a problémával találkozunk azokban az esetekben is, amikor a feleség a színházban azt mondja: "Nahát, milyen gyönyörű ez a bunda, egyszerűen mesés a színe.". Mire a férj felfortyan: "Mégis mi az ördögöt vársz tőlem, így is halálra dolgozom magam!". A férj erősebben látja saját gondolatait, mely szerint neki bundát kellene vásárolnia, mint azt a tényt, hogy a feleségének egyszerűen örömöt okoz egy szép ruhadarab látványa.

Ha van kedved, csatlakozz hozzánk egy önismereti felfedezőútra! Nincs más dolgod, mint eldönteni, hogy az alábbi kijelentések érvényesek-e rád, vagy sem.

A) IDENTITÁS

  • Aggodalmat és félelmet tapasztalok, valahányszor azt fontolgatom, hogy valami újat tegyek.
  • Kellemes vagyok az embereknek (kedves fickó/kis aranyos), és nincs identitásom.
  • Lázadó vagyok. Akkor vagyok elememben, ha konfliktushelyzetben vagyok.
  • Titkos lényem legmélyén úgy érzem, valami nincs rendben velem.
  • Felhalmozom a tárgyaimat, problémát okoz, ha bármitől is meg kell válnom.
  • Nem érzem magam megfelelőnek, mint férfi/nő.
  • Zavarban vagyok szexuális identitásommal kapcsolatban.
  • Bűnösnek érzem magam, ha kiállok magamért, ezért inkább beadom a derekamat.
  • Problémát okoz elkezdeni valamit.
  • Problémát okoz befejezni valamit.
  • Ritkán van saját gondolatom.
  • Állandóan kritizálom magam, mert nem felelek meg.
  • Borzasztóan bűnösnek tartom magam, és félek, hogy a pokolba kerülök.
  • Merev vagyok és tökéletességre törő.
  • Úgy érzem soha nem érem el a mércét, semmit nem intézek el helyesen.
  • Úgy érzem, tényleg nem tudom, mit akarok.
  • Valami hajt, hogy túlteljesítsek.
  • Úgy érzem, a szexualitáson kívül nem sokat számítok. Félek, hogy eltaszítanak és eldobnak, ha nem vagyok jó szerető.
  • Életem üres, sokszor depressziósnak érzem magam.
  • Nem igazán tudom, ki vagyok. Nem vagyok biztos benne mik az értékeim, vagy mit gondolok a dolgokról.

B) ALAPVETŐ IGÉNYEK

  • Nem érzékelem a testi szükségleteimet. Nem tudom, mikor vagyok fáradt, éhes vagy túlhajtott.
  • Nem szeretem, ha megérintenek.
  • Gyakran érintkezem szexuálisan olyankor, amikor tulajdonképpen nem is akarok.
  • Volt, vagy folyamatosan van az étkezésemben valami szabálytalanság.
  • Ritkán tudom, mit érzek.
  • Szégyellem magam, ha begurulok.
  • Ritkán pörgök be, de ha igen, akkor dühöngök.
  • Félek más emberek mérgétől, és majdnem mindent meg akarok tenni, hogy elkerüljem.
  • Szégyellem magam, ha sírok.
  • Szégyellem magam, ha megijedek.
  • Jóformán soha nem nyilvánítok ki kellemetlen érzelmeket.
  • Szégyellem testi funkcióimat.
  • Alvászavaraim vannak.
  • Mértéktelen időt fordítok pornográfia nézésére.
  • Úgy hiszem, hogy legfőbb szükségletem az étel és/vagy a szex.

C) TÁRSADALOM

  • Alapvetően senkiben sem bízom, csak magamban.
  • Házasságban éltem vagy élek egy szenvedélybeteggel.
  • Megszállott vagyok kapcsolataimban, és az ellenőrzést én tartom kézben.
  • Szenvedély rabja vagyok.
  • Elkülönültem, és félek az emberektől, különösen a tekintélyesektől.
  • Utálok egyedül lenni, és majdnem mindent megteszek azért, hogy ezt elkerüljem.
  • Azt teszem, amiről úgy hiszem, hogy mások elvárják tőlem.
  • Mindenáron kerülöm az összeütközéseket.
  • Ritkán mondok nemet mások javaslataira. Ezek nekem parancsszámba mennek, aminek engedelmeskednem kell.
  • Túl fejlett a felelősségérzetem. Könnyebb mással törődnöm, mint magammal.
  • Gyakran nem közvetlenül mondok nemet, de változatos, ügyeskedő, közvetett és passzív módon elutasítom, hogy megtegyem, amit kérnek.
  • Nem tudom, hogy oldjam fel a konfliktusaimat. Vagy lehengerlem az ellenfeleimet, vagy teljesen visszahúzódom tőlük.
  • Ritkán kérek felvilágosítást olyan dolgokról, amiket nem értek.
  • Gyakran kitalálom, mit jelent egy másik ember állítása, és saját megfejtésemre alapozva válaszolok.
  • Soha nem éreztem magam közel egyik vagy mindkét szülőmhöz.
  • Összekeverem a szeretetet a szánalommal, és hajlamos vagyok szeretni azokat, akiket sajnálok.
  • Kinevetem magam és másokat, ha hibát követnek el.
  • Könnyen meghátrálok, és hasonulok a csoporthoz.
  • Vadul versenyzek, és rossz vezető vagyok.
  • Legmélyebb félelmem az elhagyatottságtól való félelem, és mindent meg fogok tenni, hogy fenntartsak egy kapcsolatot.

Akik bármelyik kijelentést igaznak találták magukra nézve, két dologban lehetnek biztosak: egyrészt abban, hogy belső gyermekük sérült, másrészt abban is, hogy jó úton járnak, és önismeretük nem mindennapi. Hiszen ahhoz mélyen őszintének kell lenni magunkkal szemben, és ismerni is kell önmagunkat, hogy bevalljuk például azt, hogy összekeverjük a szeretet a szánalommal.

Ha van kedved a változáshoz, javaslunk egy egyszerű gyakorlatot. Olvasd végig még egyszer a tesztet, és igyekezz a lehető legőszintébb lenni magadhoz. Időzz el a mondatoknál, nézz magadba, és úgy válaszolj újra. Adj egy kis időt magadnak, hogy végiggondold, milyen témánál maradtál meg az eredeti válaszodnál, és van-e olyan, ahol változott az eredmény. Hidd el, ez az egyszerű feladat máris közelebb vitt ahhoz a gyermekhez, aki egykor voltál, aki: optimista, csodalátó, érző, bizalommal teli, játékos és szeretni képes.

vissza

mercure consulting kft (c) 2007