 |
|
|
|
|
|
 |
|
|
|
|
Molnár Mónika - 1980
tréner |
|
Visszagondolva a gyerekkoromra, végül is mindig emberekkel akartam foglalkozni, bár nem teljesen ebben a formában... Akartam fodrász is lenni, de anyukám után óvónő is. És amikor már majdnem tisztában voltam önmagammal, éreztem, hogy másoknál sokkal jobban érdekelnek az emberek. Ez lehet, hogy annak köszönhető, hogy korán bekerültem egy közösségbe - és sokáig benne is maradtam -, szóval mondhatni, hogy burokban nőttem fel...
Hiszen amíg a barátaim sörösüveggel a kezükben fetrengtek a Balaton partján, vagy otthon bámulták az MTV-t, én minden szabadidőmet edzéssel töltöttem és soha nem tudtam éppen melyik együttes klipjét próbálják "leforgatni" az osztálytársaim a folyosón. |
|
Akkor bántam, hogy kilenc éves koromtól a vívóteremben töltöttem minden szabad órámat és rohantam haza tanulni. Mai fejjel már szerencsére azt mondhatom: bár lemaradtam nagyjából az összes buliról, és soha nem tudtam ki volt a legnagyobb sztár a 90-es évek folyamán, de megtanultam ezeknél sokkal fontosabb dolgokat; mint a kitartást, fegyelmet, az igaz barátságot és hogy milyen jó érzés küzdeni magadért, vagy bármiért, ami fontos Neked. Az érzés, hogy elérsz valamit - önállóan.
Később az élet kárpótolt az ismeretlen előadókért, ugyanis a Sláger Rádió reggeli műsorában kezdtem el dolgozni. Mondhatjuk, hogy ott nőttem fel és ez sokat formált a személyiségemen.
Ha már rádió, akkor kommunikáció - gondoltam... Bár mindig tudtam, hogy az emberek jobban érdekelnek; az, hogy mit miért teszünk. Viszont ismerve magam, tudtam, hogy agyig hatolóan nem szeretnék belemenni, ezért elvetettem a pszichológia tanulás gondolatát, így lediplomáztam kommunikációból és belemélyedtem az érzelmi intelligenciába.
Sokat tanultam a rádiónál a kollégáimtól, és mindig is hálás voltam a sorsnak, hogy támogatott, de egyre erősebb volt bennem a vágy, hogy valami mást is tanuljak a média mellett, ami fejleszt engem és a körülöttem élőket is. Nem túl hosszas kutatás után találtam rá a Mercure Consultingra és Juditra, de leginkább a Juditra, hiszen mi már ismertük egymást "előző életünkből"... Amikor megállapodtunk, azt gondoltam, tényleg szerencsés csillagzat alatt születtem. Minden összejön, amit szeretnék az élettől - kisebb-nagyobb bakiktól eltekintve...
Szóval 2006. januárjában elkezdtünk együtt dolgozni és elindultam új célom felé. Bosszantó volt, hogy állandóan azt hallgattam, hogy "az egyesek, meg a hetesek, az ötösök meg pláne... stb." és egyáltalán nem értettem, hogy miről beszélnek a Lányok. Mindaddig, amíg el nem mentem az első Enneagram tréningemre, ami az egész lényemet átjárta. Az első előadás után ezzel álmodtam, és ahogy ülepedett le bennem ez a tudás, kezdtem tisztán látni, ki is vagyok valójában. Milyen is az én IGAZI bensőm. Tudatosabb, magabiztosabb, felszabadultabb és higgadtabb lettem. Megismertem és elfogadtam magam és a hibáimat. Megtanultam nevetni saját magamon, és ami a legfontosabb, hogy képes voltam a régi sebeket begyógyítani, mert ezzel a tudással képes vagy elfogadni másokat és így megérteni tetteiket...
vissza
|
|
|
|
